Királyfi a célvonalban

   Hogy van az, hogy a királyfi, aki sok-sok év keresés után megleli, majd – álruhában – elnyeri a királykisasszony szívét, őt végül mégis a királylány apjának kell, kerestetnie?
Lánya halálos bánatát látva úgy dönt az apa, hogy inkább légyen azé a legényé a királylány, akivel szerelembe esett a bálban, – akárki fia-borja is -, mintsem, hogy eleméssze lánya szívét a szomorúság. Így aztán ki is hirdetteti az országában, hogy járuljon mindenki elejbük, de mindhiába: nincs köztük a mi királyúrfink.

Miért?

És én vajon melyik vagyok? A bánatos királylány, vagy a célba érni vágyó királyfi?

   Ezt a mesét már többször meséltem, ám most először merült fel a résztvevőkben a kérdés, hogy mi lehet az oka ennek a megtorpanásnak a történet végén. A mélypontokon és megküzdéseken már túl van a hősünk: legyőzött időt, teret és hitrendszereket a történet során, és azt várnánk, hogy egyenes út visz a győzelemhez 
– és: nem!
Még mindig kell valami.

Látni kell talán az elköteleződés előtt a többi eshetőséget: a mesebeli ország grófjait, báróit és hercegeit? Ki kell zárni minden hibalehetőséget? Esetleg ez egy férfi taktika, hogy uralhassa a nőt a várakoztatással?
Lehet, de ez nagyon agyalós és játszmázós megközelítés.

   Nekem sokkal inkább arról szól, hogy lehetek én felkészült és mindent megtehetek a diadalom érdekében, ha nincs, aki kapcsolódjon, akkor mindhiába. A határok azért keletkeznek, hogy mindenki megtarthassa szabad akaratát az események megvalósulása felett.

   A mese és a valóság ott találkozik az én esetemben, hogy többen jelentkeztek a legutóbbi mesefoglalkozásomra, de végül fele sem jött el a jelentkezőknek. Én felkészültem és teljes bizonyossággal tudom, hogy mit nyújthatok a résztvevőknek, viszont ehhez kell az ő együttműködő jelenlétük. Akik eljöttek, pont arra tapintottak rá, ami úgy tűnik vakfolt nálam. A királyfi és a királylány találkozása nem egyoldalú akarás kérdése. A jel-en-lét olyan állapot, ahol a mesemondó és -hallgató ÉN-je eggyé válik az EGY-etemes igazsággal. Belsővé sűrűsödik, ami kint van. Egységesülünk, kicserélődünk, és a felmerülő kérdésekre adott válaszainkkal előrébb jutunk. Így történhet meg, hogy az összeadódó erő feldob egy megértésre váró kérdést. Most épp nekem, aki észre sem vettem ezt az ellentmondást(?) a mese végén.

   Pont ezért alkotó-fejlesztő meseterápia, ahogy azt Boldizsár Ildikó nagyon pontosan elnevezte. Kevesen voltunk, de még így is hatott a történet mindannyiunkra.

   Várlak szeretettel, ha része kívánsz lenni a meseélménynek.

Orlik Ilona

 

About Orlik Ilona

Az értelmi és érzelmi megnyilvánulások harmonikus együttműködésére törekszem. Ennek okán tudásszomjam számtalan önfejlesztő képzésre vezérelt el, amelyeken tanárlelkülettel mindig a továbbadás reményében kebeleztem be az ismereteket. Ahol csak lehet, ott a mítoszt és a logoszt is előveszem tarsolyomból: - a Boldizsár Ildikótól tanult mesefoglalkozásaimon a teremtő lélek virágzó ösvényeire hívom hallgatóságom, míg - a természet törvényeit ismertető Biologika Új Medicina előadás az értelem sugárútjait tárja fel az érdeklődők előtt. Négynapos alapismereteket nyújtó tanfolyamaim kis létszámmal is indulnak, melyre örömmel veszem a jelentkezést! Vállalom továbbá Skype-on keresztül is az oktatást és a konzultációt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.