Morfogenetikus mezőben a SZIN-en

Hát ez hogy jön össze:  a ‘morfogenetikus mező’,
meg az a hely, ahol a fiatalság jót tombol nyárvégenként?! 

Pedig közel lehetek a valósághoz, még ha nem is látom minden részletét.

Inkább mesélek az augusztus végi négy nap pillanatairól, amit a 2016-os SZIN Civil Falujában éltünk át.

   Három éve az a különös ötletem támadt, hogy a Biologikát a Szegedi Ifjúsági Napokon szívesen megismertetném a fiatalokkal. Akkor elég későn, nyár közepén jutott eszembe a gondolat, tudniillik tavasszal szokták kiírni a pályázatokat. Nagyon figyeltem, és a következő évben nem vétettem el a lehetőséget, így tavaly nyáron már ott feszítettem önkéntes csapatommal a SZIN-en. Amikor a (kivételesen hosszú: hat nap aktivitás – hőség, por, izzadság, hangos zene, torkot nem kímélő megerőltető beszéd, a sátor kellékeinek mindennapos fel- és leszerelése, cipekedés – után mégis) úgy döntöttem, hogy jövőre újra megpróbálom, még nem tudtam, hogy az idén nem nyílt kiírással, hanem meghívásos pályázattal lehet csak indulni a civilszervezeteknek.
És a csoda megtörtént: megtisztelő módon, a tavalyi teljesítményünket díjazva, az idei SZIN-re is meghívót küldtek a Civil Falu gondos szervezői, az ez alkalommal négy napos rendezvényre.

Az elnyert lehetőség megvalósításában néhányan az együttműködésükkel álltak mellém, amit hálásan köszönök:

Király Kornéliának (Élet Forrásháza Rekreációs Központ) a sátorért, és a jó szóért;
Farkas Ágnesnek, aki hűséges társam volt a négy nap alatt. Ő a kineziológia módszerét hozta magával és mutatta meg a Biologika sátorban;
Csányiné Barna Klárának, hogy első szóra befogadta az ügyünket, így a Dominó Közhasznú Alapítvány színeiben pályáztunk idén;
A Biologika Szabadegyetemnek a kisorsolt fődíjunkat: a Szerv Atlaszt, aminek történetét alább elmesélem. Külön szeretném kiemelni: Brandisz Évit és Bartha-Kulcsár Imolát, akik a munkálkodás mellett, lelki támogatást is nyújtottak;
Segítőimnek: Máté Józsefné Katikának, Hornyák Leventének, Puroszné Nagy Magdolnának, Tóthné Ördögh Szilviának, Hódi Viktóriának;
A Megértés Táblázata csapatának a Civil Falu közös sorsolásába felajánlott nyereménykönyvért.

Az első nap a Partfürdőn az elemekkel való küzdelemmel telt. A szél olyan erős lökéseket produkált, hogy még a mi fémvázas pavilonunk lábát is megemelgette, arról nem is beszélve, hogy a sátor sokat látott vászna sem bírta tovább tartani magát, és több helyen megtépte a szél szegénykét. Szó, mi szó, kicsit felborzolta a kedélyemet mindez. Minden papírt nehezék alá kellett menteni, ami persze keresztülhúzta az eredeti elképzeléseket.
Elkeseredésemben, felmerült bennem, hogy “Biztos akarom én ezt jövőre is?!”
Még a második nap se volt az igazi, de addigra már harcedzettnek éreztem magam, és lelkesnek, mert elfogadtam a környezet kihívásait – beleértve a hangos zenét és a port is. Sokkal fontosabb volt, hogy egyre több, kimondottan biológia iránt érdeklődő fiatal tért be hozzánk, ami ragyogó örömmel töltött el.

“Ez ugyanaz, mint délben”

Mindennap komoly logisztikát kívánt, hogy a raktárból nyitáskor kihozzuk, majd záráskor visszavigyük a sörasztalt, a két paddal és a többi felszerelésünkkel. Pénteken megpróbálkoztunk azzal a formációval, hogy az összecsukott sörasztalra feltornyoztuk a padokat és némi egyéb cókmókot, majd megragadtuk egy-egy sarkát négyen, és elindultunk a kb. 150 m-re lévő sátrunkhoz. Az út felénél négy sportos, fürdőnadrágos srác lődörgött előttünk.
– Nézd csak, Ági! Pont négyen vannak. Bárcsak átvennék! – mondtam társamnak, aki nem volt rest, és pár másodperccel később hangosan megszólalt a fiúk háta mögött:
– Srácok! Vagy ugorjatok arrébb, vagy vegyétek át! – mire a fiatalemberek szétrebbentek, mint a legyek. (Na, ez nem jött össze.)
A nap mozgalmasan telt, és este 7-kor ismét a raktár felé vonult női négyes fogatunk, amikor a déli srácok közül kettő ismét ugyanazon a szakaszon sétált előttünk. Elhaladtunk mellettük.
A csoda viszont ekkor valósult meg! Ez a két ember felismert minket, és már tudták, mit kell tenniük: kivették kezeinkből cipekedésünk tárgyát, hogy segítsenek, és hogy bizonyítsák a morfogenetikus mező létét!
Egyikőjük meg is jegyezte,, hogy:
– Ez ugyanaz, mint délben.

A Sors nyertesei

   A záró, azaz negyedik nap délutánjára tartogattuk a legfőbb attrakciót: a Biologika külön sorsolását (tudniillik aznap a Civil Falu nagy közös sorsolást is tartott).  Fődíjunk egy Szerv Atlasz volt a Biologika Szabadegyetem jóvoltából. Ezen túl még 1-1 fő nyert egy (élő vagy skype-os) konzultációt velem, valamint 1 fő egy Orvostudomány a feje tetején c. ismeretterjesztő könyvet. Közjegyző ugyan nem kísérte nyomon a ténykedésem, de a lelkem teljes tisztességével állíthatom, hogy mindent becsületesen hajtottam végre.
Így hát  a varázslathoz elővettem a széles karimájú, fehér nyári kalapom, és beleöntöttem a sorsolási játékunkra feliratkozók céduláit.
Letakartam egy színes kendővel,
háromszor megforgattam a varázspálcát,
ja-ja-ja!!!

… ez nem az a történet?!
… Bocsánat-bocsánat!!
Félretéve a tréfát, megkértem egy tőlünk független személyt, hogy húzzon ki négy szelvényt a kendő alól a kalapból. Aztán arccal lefelé fordítva a cetliket, ebből a négyből sorsoltuk tovább a díjakat. Az ismeretterjesztő könyv egy fiatalember nevéhez szegődött. A többi díj egy-egy ifjú hölggyé lett. Mindegyiküknek sms értesítést küldtem a sikerükről.
Először a fiatalember írt vissza, hogy nagyon örülnek, és jönnek rövidesen átvenni a nyereményét. Így is tett. A barátnőjével érkezett. Boldogan adtam oda neki a jutalmát. Gratuláltam, de láttam, hogy még szeretnének valamit. Kérdőn néztem rájuk, mire elmondták, hogy a Szerv Atlaszt a barátnő nyerte meg!
Kész voltam!
Még ilyet!
Ha megszervezzük, sem lehetett volna tökéletesebb a rendezés, mint amit az élet produkált. Lefotóztam őket, és mondhatom, lelkes örömmel éltem meg a Civil Falu utolsó perceit.
Másnap ezt a levelet írtam a két fiatalnak:

IMG_20160827_181534

Kedves Vivien és Sándor!
Volt egy gondolatom, hogy a megkereslek Titeket a Facebook oldalaitokon, … Meglepődve tapasztaltam, hogy Vivien oldala tele van könyvekkel, és azokkal kapcsolatos nyereményjátékokkal!!! 😮
Ez egyszerűen hihetetlen!
Történhetett-e másként, minthogy pont neki jutott a főnyeremény, és a kedvesének a másik könyv!!?
Gratulálok még egyszer, és szeretettel küldöm a fotót is!
Baráti üdvözlettel:
Orlik Ilona

About Orlik Ilona

Az értelmi és érzelmi megnyilvánulások harmonikus együttműködésére törekszem. Ennek okán tudásszomjam számtalan önfejlesztő képzésre vezérelt el, amelyeken tanárlelkülettel mindig a továbbadás reményében kebeleztem be az ismereteket. Ahol csak lehet, ott a mítoszt és a logoszt is előveszem tarsolyomból: - a Boldizsár Ildikótól tanult mesefoglalkozásaimon a teremtő lélek virágzó ösvényeire hívom hallgatóságom, míg - a természet törvényeit ismertető Biologika Új Medicina előadás az értelem sugárútjait tárja fel az érdeklődők előtt. Négynapos alapismereteket nyújtó tanfolyamaim kis létszámmal is indulnak, melyre örömmel veszem a jelentkezést! Vállalom továbbá Skype-on keresztül is az oktatást és a konzultációt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.