Túszok a tárgyalóasztalnál

A címet George Kohlrieser konfliktuskezeléssel foglalkozó könyvének címéből ötlöttem ki. A szerző túsztárgyalóként rengeteg tapasztalatra tett szert, amelyek hétköznapi konfliktusainknál is jól használhatók. Olvasás közben rábukkantam néhány kutatási eredményre. Ebben a bejegyzésemben agyunk védelmi mechanizmusának bemutatására vállalkozom.

 

   G. Kohlrieser is írja, amit már több helyen olvastam és hallottam, hogy agyunk a túlélésre van programozva, így elsősorban a veszélyre figyel leginkább. Természeti állapotunknál és közösségi lényegünknél fogva érzékenyebben, ösztönösebben és harsányabban reagálunk a veszélyre.

 

Már akkor megfigyelhetjük a tagadás kifejeződésének elütő megjelenését az emberi kommunikációban, amikor a gyerekeink kicsik, és a dackorszakba kerülnek. Észrevettem, hogy mennyivel határozottabb tud lenni a tiltakozás (azaz a “nem” kinyilvánítása), hiszen gyorsabb és átütőbb erővel bír. Ha csak a sírásra és nyöszörgésre gondolunk, akkor is nyilvánvaló, hogy ezekkel a nemtetszésének ad hangot az apró emberi lény. A vészjelek, a negatív töltet harsányabb, hangosabb, mint az, amikor nincs különösebb gondunk a környezetünkkel, hiszen, akkor békésen megvagyunk a kuckónkban.

 

  Az agy rögzíti a történéseket, (természetesen leginkább a veszélytől megóvó szerepe révén a negatívumokat) és gondosan lekönyveli, amit érzékel, hogy legközelebb elkerüljük a bajt.
Egy konfliktussal teli helyzetben összeveti a múlt tapasztalatait a jelen vészérzetével, és letiltja a többi agyterület energiaellátását. Ez a terület bizony, az EGO néven híresült el. Az ego feladata az, hogy megmentsen minket, és pillanatról pillanatra életben tartson. Mi tagadás, ezt a dolgát remekül végzi. Annyira jól, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket! 🙂
    Az allergiás tünetek kialakulása is ennek a folyamatnak az eredménye. Egy váratlan, kellemetlen élmény minden egyes körülményét rögzíti agyunk. Olyan, mintha szigorú törvényszéki megfigyelő lenne: gondosan feljegyzi a környezetben lévő személyeket, tárgyakat, színeket, formákat, az ott érzékelt szagokat és hangokat, a hőmérsékletet, és még ki tudja mi mindent, annak érdekében, hogy legközelebb bármelyik alkotó elemmel futunk is össze, felismerje azt, és meg tudjon attól védeni bennünket.
   Például, ha valaki gyermekkorában éppen magas pollenszint idején szenvedte el az édesanyja hiányát az óvodában, vagy uram bocsá’ a kórházban, akkor azokat a körülményeket, ami ott látható és láthatatlan módon megnyilvánultak, – beleértve a levegőben lévő virágport is – “lefotózta” az agya. Ettől kezdve nincs más hátra, mint megóvni a testet az évente ismétlődő eseménytől. Az agy csupán érzékelt, és nem mérlegelt, hogy melyik összetevő (a pollen?, a magas hőmérséklet?, az óvónő vagy ápolónő fehér köpenye?, és így tovább) ludas a kisgyermek rossz közérzetében. A valóság pedig az, hogy mindennek igazi oka a szeretett személy távolléte volt. Később, az évek során aztán tetézhetjük a bajt azzal a türelmetlenséggel, amit az allergiás prüszkölés kellemetlenségei okoznak. A tünetek ezáltal egyre csak mélyülnek, a valódi probléma pedig bevonul a tudattalan birodalmába. (Itt jegyzem meg, hogy a kineziológiai oldás során pont ennek a valamikor elszenvedett érzésnek a feloldása történik meg. Tudatos szintre kerül a valamikori sérelem, így teret kap a helyzetről való értelmes gondolkodás.)

 

 

A fejünkben van egy kicsi, mandula formájú agyi mag, amelynek neve: amygdala.

 

    A Túszok a tárgyalóasztalnál című könyvből szeretnék idézni:
A kutatások szerint érzelmi ügyekben az amygdala valódi szakértő. Kohlrieser igazi túszejtőnek nevezi, hiszen képes eltéríteni és túszként fogva tartani az agyat, amely ezáltal stresszhormonokkal árasztja el testünket, és aktiválja menekülés-támadás ösztönünket.
  A külvilágból érkező vészjelzésre agyunk légi irányítója (= a hipotalamusz) kikerüli az agykérget – azaz a gondolkodó agyat – és a jel közvetlenül az amygdalába jut. Ez a mandula alakú szerv viszont csak előzetesen tárolt sémák szerint tud reagálni. Néha ez a típusú reakció megmentheti az életünket. Gyakrabban azonban valamilyen sértő dolog kimondására vagy a helyzet túlértékelésére késztet bennünket, sőt egyes esetekben erőszakhoz is vezet. Ahhoz, hogy minimálisra csökkentsük az amygdala “túszejtő akciójából” eredő károkat, fontos, hogy gyakoroljuk az érzelmek lecsillapítását elősegítő viselkedésformákat. Ám még az elraboltság állapotában is – amikor agyunkat elektrokémiai anyagok árasztják el – van választási lehetőségünk. Nem kell, hogy ebben az állapotban maradjunk – még ekkor is megválaszthatjuk cselekedeteinket. Elvégre a vegyi anyagok nem maradnak fenn tartósan – 3-6 másodperc alatt szétoszlanak. (Joshua Freedman és Daniel Goleman kutatásai alapján.)
   Talán, pont erre tanít minket az a régi bölcsesség: hogyha váratlan kellemetlenség ér, “előbb számolj el 10-ig, mielőtt válaszolnál”!  Vagy a “végy egy-két mély lélegzetet” tanács is erre vonatkozhat. Ennyi idő alatt csökkenhet a vegyi anyagok jelenléte a testünkben.
Léteznek ma már hathatós módszerek, amelyek társas viselkedésünk segítői lehetnek. Zárásképpen Marshall Rosenberg előadását szeretném ajánlani annak, aki időt szán rá, hogy megismerkedjen az erőszakmentes kommunikációval.
Egy rövidebb sorozat: a Konfliktuskezelés minitréning viszont pont a bejegyzésem címében szereplő könyvből nyújt át egy csokornyi ötletet.
BlogIca
2013. november 16., szombat

About Orlik Ilona

Az értelmi és érzelmi megnyilvánulások harmonikus együttműködésére törekszem. Ennek okán tudásszomjam számtalan önfejlesztő képzésre vezérelt el, amelyeken tanárlelkülettel mindig a továbbadás reményében kebeleztem be az ismereteket. Ahol csak lehet, ott a mítoszt és a logoszt is előveszem tarsolyomból: - a Boldizsár Ildikótól tanult mesefoglalkozásaimon a teremtő lélek virágzó ösvényeire hívom hallgatóságom, míg - a természet törvényeit ismertető Biologika Új Medicina előadás az értelem sugárútjait tárja fel az érdeklődők előtt. Négynapos alapismereteket nyújtó tanfolyamaim kis létszámmal is indulnak, melyre örömmel veszem a jelentkezést! Vállalom továbbá Skype-on keresztül is az oktatást és a konzultációt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.