Szivárvány a viharos égen

Az első alkalommal az agyunk szolgálatairól írtam. Az utóbbi hetet ehhez a gondolatmenethez kapcsolódóan kineziológiai ismereteim felfrissítésével töltöttem. Detkovics Évi barátnőmmel 1995-ben ismerkedtünk meg az első szegedi képzésen, melyet János Péter tartott. Az igazi utam már ekkor megnyilvánult előttem, de sok víznek kellett lefolyni a Tiszán, hogy visszakerüljek ebbe a mederbe.
A Lelki Állapotok Táblázata feltárta előttem, hogyha az ÉR, (az ER-edet, a születésem szerinti meder), amelyben áramlik az életem, hirtelen tiltáSt, gátat, torlaszt kap, akkor S-ÉR-re kerülök. Elterelődik az utam. A gátra merőlegesen persze valamilyen mértékben szivároghat tovább a eredeti vonalon a folyóm, és igyekezhetek fokozott erőkkel ebben az irányban kibontakozni, de mindhiába, hiszen a gát a fő folyamomat elterelte. Ezen a vékony szellempatakon csupán csak álca az, hogy én milyen is vagyok valójában, mert belül érzem, hogy nem segítő áramlás, hanem kielégítetlen küzdés mozgat.
Az utóbbi másfél hónapban a kirobbanó és végre erőre kapó természet energiái úgy láttam, sokunk életét újrarendezésre szólították fel. Nos, ez a pár hét nálam sem múlt el nyomtalan. Tudomásul kellett vennem, hogy eddig végzett munkámat a saját és környezetem érdekében is le kell tennem, és változtatnom kell az életemen. Ideje ahhoz fognom, amire teremtődtem, mert hiszen én tanító vagyok.
Ennek felismerése már évek óta a birtokomban van, csak nem volt bátorságom használni. A tél folyamán Dórika barátnőm küldött egy érdekes lélektani tesztet, ami megerősített, hogy valóban a segítők (és az ottani megnevezés szerint az “idealisták” 🙂 csoportjához tartozó tanító vagyok.
Ha érdekel, itt a honlap címe: http://lelektanitipusok.net/node/1
Egyidejűleg az is kiderült, hogy a párom merőben más típus, és mindkettőnktől hatalmas toleranciát kíván, hogy ezt a túlélésünk érdekében megfelelő módon kezeljük.
Ennek és még sok egyéb felismerésünknek az eredménye az, hogy átszervezzük a cégünket. Elsőként a fénymásolószalon terét kellett átalakítani, hogy a másik helyiségünkben, azaz a szervizben eddig folyó tevékenységet a szalonba áttelepíthessük. A cél az, hogy az én új munkakörnyezetem: konzultációs szobám kialakíthassuk.
Hozzákezdek az eddig megtanult ismeretek “aprópénzre váltásához”. Adottságaim, lehetőségeim és segítőim mellettem vannak ebben. Barátaimon és családomon túl itt leges-legelsősorban férjem: Zoli támogatását szeretném hangsúlyozni és megköszönni!

“Az életnek nevezett kötéltánc legnagyobb részében behúzódunk a magunk alkotta otthonos színtérre. Ott mindvégig kényelmesen megbújhatunk: elfoglaltan, gondolatokba merülve, szenvedve vagy jókedvűen. Ismerős és mozgásterünket szűkre szabó kikötő ez, egyetlen kijárata a kifeszített kötél, amelyik a következő biztonságos kikötőhöz vezet. Idővel és igen kellemetlenül az ígéret refketorfénye a következő színtérre vetül, és a miénk fájdalmassá vagy üressé válik. Amikor ez bekövetkezik, megdermedünk a helyünkön. Megkockáztatjuk-e a változtatást, elindulunk-e a magasban kifeszített kötélen? …
… Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.
Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk – amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes.” (Judith Sills)

Detkovics Évinél újratanulhattam a kineziológia alaplépéseit az elmúlt napokban. A tanfolyam utolsó délutánján az egyébként egész nap borult és felhős ég, mintha a mi tudatunkkal együtt tisztulni kezdett volna. A 10. emeleti ablakból elénk táruló tisztulás, a fellegeken áttörő napfény a bennünk lezajló megértést mintázta. Öt nap alatt alkalmunk nyílt a kineziológia eszköztárát és előnyeit megtapasztalni, egészen a tanulási folyamat utolsó lépéséig, amikor összeálltak a részletek, és a munka teljes menetét tekintettük át. Bennem egyre feszítőbb tettvágy ébredt. Végül a csoportból ketten éreztünk kedvet arra, hogy a többiek figyelő és Éva segítő jelenléte mellett bemutassunk egy oldást. Pénzérme döntötte el, hogy én oldom a társamat.
Érdekes módon ekkor indult el egy óriási vihar Szeged felett.
Pár perc telt csak el az oldásból, amikor a tizedik emeleti ablakból a nyílzáporként ezüstösen aláhulló vízcseppek mellett egy gyönyörű ívű szivárványt vettem észre. Azonnal jeleztem a többieknek, és mindannyian az ablakhoz ugrottunk. Másodperceken belül kivetült egy újabb színsáv párhuzamosan az első mellett.
Erőt adó, lelkesítő élmény volt. Úgy éreztem ez jel, ami arra szólít fel, hogy itt az idő átsétálni ezeken a fénykapukon.
What A Wonderful World:


Blogica

 

Eredeti blogbejegyzés: 2013. június 1.

About Orlik Ilona

Az értelmi és érzelmi megnyilvánulások harmonikus együttműködésére törekszem. Ennek okán tudásszomjam számtalan önfejlesztő képzésre vezérelt el, amelyeken tanárlelkülettel mindig a továbbadás reményében kebeleztem be az ismereteket. Ahol csak lehet, ott a mítoszt és a logoszt is előveszem tarsolyomból: - a Boldizsár Ildikótól tanult mesefoglalkozásaimon a teremtő lélek virágzó ösvényeire hívom hallgatóságom, míg - a természet törvényeit ismertető Biologika Új Medicina előadás az értelem sugárútjait tárja fel az érdeklődők előtt. Négynapos alapismereteket nyújtó tanfolyamaim kis létszámmal is indulnak, melyre örömmel veszem a jelentkezést! Vállalom továbbá Skype-on keresztül is az oktatást és a konzultációt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.