Léghajó

Ahogy azt az előző bejegyzésben írtam áprilisban több alkalommal jártam Pesten különböző tanfolyamokon. Korábban is volt úgy, hogy székesfővárosunkba kellett egy-egy okosító szó miatt felmennem innen, Szegedről. Ezt eddig rendszerint vonattal tettem meg. Nagyon praktikus, mert haladok és közben olvashatok.

Felvetődött a férjemben, hogy a három egymást követő hét pesti útja havi pályamatricával és a földgáz üzemű autónkkal nem volna drágább, mint a vasút, és mennyivel gyorsabb.
Soha nem vezettem még Pesten – és persze nem is vágytam rá!! Viszont a legfőbb gondot abban láttam, hogy én nem szeretném az olvasásra szánt időm a volán szorongatásával tölteni.
Aztán elgondolkodtam. Több barátnőm is van, akik közel olyan korú vezetői engedéllyel bírnak mint én. Már több alkalommal használták is, hogy családjuk kedvéért, vagy munkájuk kapcsán átvágjanak az ország másik részébe.
A lányom, akinek csak 4 éve van jogosítványa, már több alkalommal volt sofőrje a barátainak, akár ha a Balatonig kellett menni, vagy éppen Ausztria, esetleg Szlovákia volt az úti cél.
Egy kedves huszonéves ismerősöm fél évre ösztöndíjjal Chicagoba utazott, ahol autót kell bérelnie, hogy a várost több órán át- és keresztbe szelje. Egy másik fiatal barátnőm szintén az Egyesült Államokba készül, hogy élete párját kövesse. Ahhoz, hogy ott a nagy távolságokat átívelje, neki is autóba kell átülnie kedvenc járművéről, a kerékpárról.
Akkor mi bajom van nekem?! Már többször jártam azon az útvonalon, amin most haladnom kell. A jogosítványom az egyetemista lányommal egyidős. Talán csak szorult belém a szegedi közlekedés tapasztalataiból annyi, hogy a pesti forgalomban elboldoguljak.
Bevállaltam.

Persze előjöttek a külső hangok:
“Pesten őrült forgalom van!”
“Nem engedik be az embert, ha sávot akar váltani!”
– Ily módon kötöttek mások hiedelmei.

Aztán meg a belső megingató elmejáték:
“Mi lesz, ha eltévedek?”
“… ha nem veszem észre időben a közlekedés jelzéseit?”
– Ezekkel a gondoltatokkal meg saját vélelmeim tettek függővé.

A három áprilisi kurzusból az egyik pont Káfony Mártival és Rádiusz Tamással a Belső Megélések Rendszere névre hallgatott. Ott hallottam azoknak az életünk során ránk rakódó, meg nem erősített adatoknak a hatásáról, amik kívülről hiedelmek (= tied-elemek 🙂 formájában érnek el. Belülről, mint vélekedések kapnak teret a gondolkodásunkban, ahhoz hogy egy-egy érzelmet valahogyan meg tudjunk ragadni kellő értelemmel.
Ha az érzelem és az értelem egyensúlyban van bennem, akkor a szív és az ész harmonikus egységben működik és a középpontomban megtart engem. Gerincesen élhetek, és magam dönthetek az élethelyzeteimben.
Ha nem, akkor egy légballonhoz hasonlóan az egyensúly a kötelektől és a belé hordott homoksúlyoktól függ. Akik kötődnek mások hiedelmeihez, vagy (értelmes magyarázat híján) saját vélekedéseiktől függnek, azok kikötözik magukat, mint egy légballon. Nem a saját központi egyensúlyukon, hanem ezeken a külső vektorokon múlik, hogy mi történik életük hajójával.

Boldizsár Ildikó meseterapeuta egyik előadásán hallottam erről először. A mesét hallgató gyermek és felnőtt élettani szempontból egyensúlyba, lelkileg pedig erkölcsi központjába kerül. Egy magyarországi női börtön példáját hozta tanúságul, ahol egy programsorozat keretében az elítéltek heteken át meséket hallgathattak. A sorozat végeztével a börtön vezetése maga kérte a folytatást, mert a mesehallgatás hetei alatt töredékére esett vissza a fegyelmi vétség a büntetés-végrehajtási intézményben. Azt már Bruno Bettelheim pszichológus elemzéseiből tudom, hogy a mesék lényege pont abban rejlik, hogy mindenki azt hallja ki belőlük, amire az élethelyzetének megfelelően szüksége van. Nem papolnak közvetlenül erkölcsről, hanem sugallják, és elültetik az értékes megoldások magját. A magból később (sokkal később) megszülető gondolatot aztán teljesen sajátunknak érezzük 🙂
Gyerekkoromban nagyon sokáig olvastam meséket. Benedek Elek volt a kedvencem. Utólag már látom, hogy életem bátor húzásainál az az erő mozgatott, amit a mesék szereplőinek cselekedetei ébresztettek akkor bennem. Köszönöm.

Hogy mondandóm végeztével visszavezesselek a kiinduló történetemhez, elmondom, hogy bizony nagyon jól ment a vezetés a pesti forgalomban. (Még akkor is, ha két alkalommal “eltévedtem”, és mégiscsak a GPS lett a nyerő megoldás.)
Jelentem: Budapesten is Magyarországon vagyunk! Ott is szeretne az autós az egyik sávból a másikba jutni, és ha ezt sikerrel megtette, akkor ezt villantásokkal meg is köszöni a beengedő félnek. Kölcsönösen előzékenyek voltunk egymással. Azt kaptam, amit adtam.
Mint a mesében: jó tett helyébe, jót várj!
Blogica

 

Eredeti blogbejegyzés: 2013. május 14.

About Orlik Ilona

Az értelmi és érzelmi megnyilvánulások harmonikus együttműködésére törekszem. Ennek okán tudásszomjam számtalan önfejlesztő képzésre vezérelt el, amelyeken tanárlelkülettel mindig a továbbadás reményében kebeleztem be az ismereteket. Ahol csak lehet, ott a mítoszt és a logoszt is előveszem tarsolyomból: - a Boldizsár Ildikótól tanult mesefoglalkozásaimon a teremtő lélek virágzó ösvényeire hívom hallgatóságom, míg - a természet törvényeit ismertető Biologika Új Medicina előadás az értelem sugárútjait tárja fel az érdeklődők előtt. Négynapos alapismereteket nyújtó tanfolyamaim kis létszámmal is indulnak, melyre örömmel veszem a jelentkezést! Vállalom továbbá Skype-on keresztül is az oktatást és a konzultációt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.